Keleti táborkapu - Porta praetoria

A legiotábornak a Dunára, vagyis az ellenség felé nézõ oldalán volt a tulajdonképpeni fõkapuja. A porta praetoria ma ismert formájában a 3. század második felében épült. A háromnyílású kapuépítmény felõl lehetett megközelíteni a Dunán átvezetõ hidat, amely a legiotábor és a pesti oldalon levõ Transaquincum nevû hídfõállás között teremtett összeköttetést.
A kapu maradványai a Kórház utca 7. sz. elõtti romkertben tekinthetõk meg.

Északi városfal és városkapu

A polgárváros a 2. század elsõ felétõl városfallal volt megerõsítve. A 160 cm széles pártázott koronával ellátott városfalat kívül kettõs vizesárok, belül az õrség körüljárását segítõ földtöltés kísérte. Az északi kapunál lévõ városfalrészlet és a városfalat kísérõ vizesárok ill. a városfalat e ponton keresztezõ vízvezeték csatornája megtekinthetõ.
A kaputornyok maradványai jelenleg nem láthatók, de helyükön nyílt meg (1888-ban) az aquincumi ásatások leleteibõl összeállított helyszíni kiállítás.

Déli táborkapu - Porta principalis dextra

A porta a 2. század második felében épült. Az emeletes, négyszögletes kaputornyok két széles kapunyílást fognak közre. Az építményen többször végeztek kisebb javításokat, átépítéseket.

A déli táborfal helyreállított szakasza és a déli táborkapu rekonstruált maradványai a Flórián téri aluljáró délnyugati kijáratánál kialakított romkertben tekinthetõk meg.

A legiotábor fürdõje - Thermae Maiores

Aquincum elsõ régészeti feltárásán 1778-ban a legiótábor közfürdõjének egy terme került napvilágra. A monumentális, 120 x 140 m-es épületet a 2. században emelték, majd többször átépítették.
Tornacsarnok, hideg, langyos és forróvizû medencék, izzasztókamra és tágas, padlófûtéssel ellátott termek szolgálták a katonák felfrissülését.

A fürdő romjai a Fürdõ Múzeumban tekinthetõk meg.

Hercules villa

A magasrangú tisztviselõk lakóházainak egyike a Meggyfa utcában lévõ ún. Hercules-villa.
Az épület központi magja a 2. század elsõ felében épülhetett. A 3. század elején az épületet kibõvítették, padlófûtéssel látták el, a padlókat mozaikkal burkolták.
Három egymásba nyíló lakószobában a mozaikpadlók egy része beszakadt a szobák alatt húzódó fûtõcsatornába.

Az egyik helyiségben épen maradt a mozaikdíszes padló nagyobbik fele, mely Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázolja. Ez az embléma valószínûleg egy alexandriai mozaikmûhely alkotása, és egész Pannoniában eddig az egyetlen import darab. A különálló fürdõépületet is mozaikkal ékesítették, a falakat pedig freskók díszítették.
A romok fölé emelt múzeum (melyben néhány jellemzõ motívum rekonstrukciója látható) 1967- óta látogatható.

Transaquincum

Másik un. ellenerõd Transaquincum, amely a legiotáborral szemközti pesti Dunaparton állott. A 76 x 78 m alapterületû erõdtõl híd vezetett a budai oldal felé. Az építmény ma már nem látható.

Contra Aquincum

Contra Aquincum erõdje, amelyet a mai Erzsébet híd pesti hídfõjénél tártak fel, az átkelõhely biztosítására létesült. A 86 x 84 m alapterületû patkóalakú tornyokkal megerõsített erõd 294-ben épülhetett, de a helyén már a 2. században egy nagyobb kiterjedésû erõdítmény állott. Északi falának egy szakasza és két tornya a helyszínen konzerválva megtekinthetõ.

Az albertfalvi római tábor és település

A római korban Albertfalva területe Aquincum és Nagytétény (Campona) között, a Birodalom pannoniai határszakaszának egyik fontos tábora, jelentõs stratégiai szerepet töltött be.

Az albertfalvi síkságon a kr.u. 1. század közepén épült elõször katonai tábor, mely az albertfalvi segédcsapat 500 fõbõl álló lovasegység tartózkodására volt alkalmas. Az eredetileg föld-fa szerkezetû palánktábort 106 után, kõtáborrá alakították át és területét megnagyobbították, mert egy lovasezred került ide.
Az új tábor területe 190 x 210 méter volt. A 259-260-as években egy nagyobb barbár betörés során a tábor és környéke leégett. Többé nem is épült újjá.
Az albertfalvi tábor körüli lakótelep 720.000 négyzetméternyi területet foglalt el. Aquincum után ez a legnagyobb összefüggõ római település Budapest területén. Az 1. szd.-ban vályogfalas házakban, lakógödrökben, gerendavázas épületekben laktak. A tábortól nyugatra fazekasmûhelyt, ipari mûhelyeket tártak fel, (tímár, fémfeldolgozó mûhelyek) gazdasági jellegû épületrészek és egy útállomás maradványaival együtt. A tábortól délre, légfûtéses, több helyiséges, középfolyosóval ellátott tornácos lakóépületek álltak. A lovasság az albertfalvi tábor és telep mellé temetkezett. Faragott sírköveket, szobrokat is ismerünk

Albertfalváról.

Campona - Segédcsapat tábora Nagytétényben

Aquincumból idehelyezett lovascsapat építette palánkszerkezetû katonai tábort a 2. század elsõ harmadában 178 x 200 m alapterületû kõerõd váltotta fel. Falait két-két torony erõsítette, kívülrõl hármas árok övezte.

Feltárták néhány egyéb épületének részleteit.

A tábor körüli település a mai Nagytétény település alatt feküdt. Kiemelkedõ lelete egy dombormûves Mithras kultusztábla.
Szabadban megtekinthetõ maradványai a keleti és déli táborkapu.